2:1 Lőn pedig, hogy egy napon eljövenek az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt. Eljöve a Satan is közöttök, hogy udvaroljon az Úr előtt.
2:2 És monda az Úr a Satannak: Honnet jösz? És felele a Satan az Úrnak, es monda: Körülkerültem es at meg atjartam a földet.
2:3 Monda pedig az Úr a Satannak: Észrevetted-e az en szolgamat, Jobot? Bizony nincs a földön olyan, mint ő; feddhetetlen, igaz, istenfelő, bűngyűlölő. Meg erősen all a ő feddhetetlensegeben, noha ellene ingereltel, hogy ok nelkül rontsam meg őt.
2:4 És felele a Satan az Úrnak, es monda: Bőrt bőrert; de mindent a mije van, odaad az ember az eleteert.
2:5 Azert bocsasd ki csak a te kezedet, es verd meg őt csontjaban es testeben: avagy nem atkoz-e meg szemtől-szembe teged?
2:6 Monda pedig az Úr a Satannak: Íme kezedbe van ő, csak eletet kimeld.
2:7 És kimene a Satan az Úr elől, es megvere Jobot undok fekelylyel talpatol fogva a feje tetejeig.
2:8 És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magat, es igy ül vala a hamu közepett.
2:9 Monda pedig ő neki az ő felesege: Erősen allasz-e meg mindig a te feddhetetlensegedben? Átkozd meg az Istent, es halj meg!
2:10 Ő pedig monda neki: Úgy szolsz, mint szol egy a bolondok közül. Ha mar a jot elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-e el? Mindezekben sem vetkezek Job az ő ajkaival.
2:11 Mikor pedig meghalla Jobnak harom baratja mind ezt a nyomorusagot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lako helyeből: a temani Elifaz, a sukhi Bildad es a naamai Czofar; es elvegezek, hogy együtt mennek be, hogy bankodjanak vele es vigasztaljak őt.
2:12 És a mint ravetek szemöket tavolrol, nem ismerek meg őt, es fenhangon zokognak vala; azutan pedig megszaggata kiki a maga köntöset, es port hintenek fejökre eg fele.
2:13 És ülenek vele het napon es het ejszakan a földön, es nem szola egyetlen egy szot egyik sem, mert latjak vala, hogy igen nagy az ő fajdalma.
Check Our HOME PAGE for Other Languages