Main Index: Hungarian Bible

1. Mozes 24

[1]    [2]    [3]    [4]    [5]    [6]    [7]    [8]    [9]    [10]    [11]    [12]    [13]    [14]    [15]    [16]    [17]    [18]    [19]    [20]    [21]    [22]    [23]    [24]    [25]    [26]    [27]    [28]    [29]    [30]    [31]    [32]    [33]    [34]    [35]    [36]    [37]    [38]    [39]    [40]    [41]    [42]    [43]    [44]    [45]    [46]    [47]    [48]    [49]    [50]   

24:1 Ábraham pedig ven elemedett [ember] vala, es az Úr mindenben megaldotta vala Ábrahamot.

24:2 Monda azert Ábraham az ő haza öregebb szolgajanak, a ki őneki mindeneben gazda vala: Tedd a kezed tomporom ala!

24:3 Hogy megeskesselek teged az Úrra, a mennynek Istenere, es a földnek Istenere, hogy nem veszesz feleseget az en fiamnak a Kananeusok leanyai közűl, a kik között lakom.

24:4 Hanem elmegysz az en hazamba, es az en rokonsagim köze es [onnan] veszesz feleseget az en fiamnak Izsaknak.

24:5 Monda pedig őneki a szolga: Hatha az a leanyzo nem akar velem eljőni e földre, ugyan vissza vigyem-e a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttel vala?

24:6 Felele neki Ábraham: Vigyazz, az en fiamat oda vissza ne vidd.

24:7 Az Úr az egnek Istene, ki engemet kihozott az en atyamnak hazabol, es az en rokonsagimnak földeről, a ki szolt nekem, es megesküdött nekem mondvan: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsatja az ő Angyalat te előtted, hogy onnan vegy az en fiamnak feleseget.

24:8 Hogyha pedig nem akar a leanyzo teveled eljőni, ment leszesz az en esketesem alol; csakhogy az en fiamat oda vissza ne vidd.

24:9 Vete azert a szolga az ő kezet az ő uranak Ábrahamnak tompora ala, es megesküvek neki e dolog felől.

24:10 És vőn a szolga tiz tevet az ő uranak tevei közűl, es elindula; (mert az uranak minden gazdagsaga az ő kezeben vala). Felkele tehat es elmene Mesopotamiaba, a Nakhor varosaba.

24:11 És megpihentete a teveket a varoson kivűl egy kutfőnel, este fele, mikor a [leanyok] vizet meriteni jarnak.

24:12 És monda: Uram! en uramnak Ábrahamnak Istene, hozd elem [meg] ma, es legy kegyelmes az en uram Ábraham irant.

24:13 Íme en a viz forrasa melle allok es e varos lakosainak leanyai kijőnek vizet meriteni.

24:14 Legyen azert, hogy a mely leanynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, es az azt mondandja: igyal, sőt a te teveidet is megitatom: hogy azt rendelted legyen a te szolgadnak Izsaknak, es erről ismerjem meg, hogy irgalmassagot cselekedtel az en urammal.

24:15 És lőn, minekelőtte elvegezte volna a beszedet, ime jő vala Rebeka, Bethuelnek leanya, a ki Milkhanak, az Ábraham testverenek Nakhor felesegenek vala fia, es pedig vedrevel a vallan.

24:16 A leanyzo pedig felette szep abrazatu vala; szűz, es ferfi meg nem ismere őt, es alamene a forrasra, es megtölte vedret, es feljöve.

24:17 Akkor a szolga eleibe futamodek es monda: Kerlek, adj innom nekem egy keves vizet a te vedredből.

24:18 Az pedig monda: Igyal uram! es sietve leereszte a vedret az ő kezere, es inni ada neki.

24:19 És minekutana eleget adott neki innia, monda: A te teveidnek is meritek, mig eleget nem isznak.

24:20 És sietett es kiürite vedret a valuba es ismet elfuta a forrasra meriteni, es merite mind az ő teveinek.

24:21 Az ember pedig almelkodva nez vala rea, es veszteg hallgat vala, tudni akarvan: vajjon szerencsesse teszi-e az Úr az ő utjat, vagy nem.

24:22 És lőn, mikor a tevek mar eleget ittak, elevőn az ember egy aranyfüggőt, a melynek sulya fel siklus, es ket karpereczet, a melynek sulya tiz arany.

24:23 És monda: Kinek a leanya [vagy] te? kerlek mondd meg nekem: van-e a te atyadnak hazaban halasra valo helyünk?

24:24 Az pedig felele neki: Bethuel leanya vagyok a Milkha fiae, a kit ő Nakhornak szűlt.

24:25 Azt is monda: Szalma is, abrak is bőven van minalunk, es halasra valo hely is van.

24:26 Meghajta azert magat az ember, es imada az Urat.

24:27 És monda: Áldott az Úr az en uramnak Ábrahamnak Istene, ki nem vonta meg az ő irgalmassagat es hűseget az en uramtol. Az Úr vezerlett engem ez utamban az en uram atyjafiainak hazahoz.

24:28 Elfuta azonközben a leanyzo, es elbeszele az ő anyja hazaban, a mint ezek [törtentek].

24:29 Vala pedig Rebekanak egy batyja, kinek neve Laban vala. És kifutamodek Laban ahhoz az emberhez a forrashoz.

24:30 Mert mikor latta a függőt, es a pereczeket az ő huganak karjain, es hallotta huganak Rebekanak beszedet, a ki ezt mondja vala: Így szola nekem az a ferfiu; akkor mene ki a ferfiuhoz; es ime ez ott all vala a tevek mellett a forrasnal.

24:31 És monda: Jőjj be Istennek aldott embere; mit allasz ide kinn? holott en elkeszitettem a hazat, es a teveknek is van hely.

24:32 Bemene azert a ferfiu a hazhoz, ő pedig lenyergele a teveket, es ada a teveknek szalmat es abrakot; es vizet az ő labai megmosasara es az emberek labainak, kik ő vele valanak.

24:33 És enni valot tevenek eleibe, de ő monda: Nem eszem, mig el nem mondom az en beszedemet. És szola: Mondd el.

24:34 Monda azert: Én az Ábraham szolgaja vagyok.

24:35 Az Úr pedig igen megaldotta az en uramat, ugy hogy nagygya lett: mert adott neki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgakat, szolgaloleanyokat, teveket, szamarakat.

24:36 És Sara az en uramnak felesege fiat szűlt az en uramnak, az ő vensegeben, es annak ada mindenet, a mije van.

24:37 Engem pedig megesküdtetett az en uram, mondvan: Ne vegy feleseget az en fiamnak a Kananeusok leanyai közűl, a kiknek földjen en lakom.

24:38 Hanem menj el az en atyamnak hazahoz, es az en rokonsagom köze, hogy [onnan] vegy feleseget az en fiamnak.

24:39 Mikor pedig azt mondam az en uramnak: Hatha nem akarna velem az a leanyzo eljőni?

24:40 Monda nekem: Az Úr, a kinek en szine előtt jartam, elbocsatja az ő angyalat teveled, es szerencsesse teszi a te utadat, hogy feleseget vehess az en fiamnak az en nemzetsegem közűl, es az en atyam hazabol.

24:41 Csak akkor leszesz fölmentve esketesem alol, ha elmenendesz az en nemzetsegem köze; es ha nem adjak oda: ment leszesz az en esketesem alol.

24:42 Mikor ma a forrashoz erkezem, mondek: Uram, en uramnak, Ábrahamnak Istene, vajha szerencsesse tenned az en utamat, melyen jarok:

24:43 Íme en e forras mellett allok; es legyen, hogy az a hajadon, a ki kijön vizet meriteni, s a kinek azt mondom: Adj innom nekem egy keves vizet a te vedredből,

24:44 És az ezt mondja nekem: Te is igyal, es a te teveidnek is meritek; az legyen a feleseg, a kit az Úr az en uram fianak rendelt.

24:45 Én meg el sem vegeztem vala az en szivemben a beszedet, es ime kijő vala Rebeka, vedrevel a vallan, es lemene a forrasra es merite, en pedig mondek neki: Adj innom kerlek.

24:46 Ő pedig sietett es leereszte az ő vedret es monda: Igyal, sőt a te teveidnek is inni adok; es en ivam, s a teveknek is inni ada.

24:47 És megkerdezem őt es mondek: Ki leanya vagy? ő pedig felele: Bethuelnek, a Nakhor fianak leanya vagyok, a kit Milkha szűlt vala őneki. Ekkor a függőt orraba, es e pereczeket karjaira tevem.

24:48 Meghajtvan azert magamat, imadam az Urat, es aldam az Urat, az en uramnak Ábrahamnak Istenet, ki engem igaz uton vezerelt, hogy az en uram atyjafianak leanyat vegyem az ő fianak [felesegűl.]

24:49 Most azert, ha szeretettel es hűseggel akartok lenni az en uramhoz, mondjatok meg; ha pedig nem, adjatok tudtomra, hogy en vagy jobbra vagy balra forduljak.

24:50 És felele Laban es Bethuel, es mondanak: Az Úrtol van e dolog: Nem mondhatunk neked sem jot, sem rosszat.

24:51 Íme előtted van Rebeka, vegyed, menj el; es legyen felesege a te urad fianak, a mint az Úr elvegezte.

24:52 És lőn, a mint hallja vala az Ábraham szolgaja azoknak beszedet, meghajta magat a földig az Úr előtt.

24:53 És hoza elő a szolga ezüst edenyeket es arany edenyeket es ruhakat, es ada azokat Rebekanak: draga ajandekokat ada az ő batyjanak is es az ő anyjanak.

24:54 Evenek azutan es ivanak, ő es a ferfiak, a kik ő vele valanak, es ott halanak. Mikor pedig felkelenek reggel, monda: Bocsassatok el engem az en uramhoz.

24:55 Monda pedig a leany batyja es anyja: Maradjon velünk a leany meg vagy tiz napig, azutan menjen el.

24:56 A [szolga pedig] monda nekik: Ne kesleljetek meg engem, holott az Úr szerencsesse tette az en utamat; bocsassatok el azert engem, hogy menjek az en uramhoz.

24:57 Mondanak akkor: Hivjuk elő a leanyt, es kerdjük meg őt.

24:58 Szolitak azert Rebekat, es mondanak neki: Akarsz-e elmenni e ferfiuval? es monda: Elmegyek.

24:59 Elbocsatak azert Rebekat, az ő hugokat, es az ő dajkajat, es az Ábraham szolgajat, es az ő embereit.

24:60 És megaldak Rebekat, es mondak neki: Te mi hugunk! szaporodjal ezerszer valo ezerig. És birja a te magod az ő ellensegeinek kapujat.

24:61 És felkele Rebeka es az ő szolgaloleanyai, es felűlenek a tevekre, s követek azt a ferfiut. Így veve a szolga Rebekat, es elmene.

24:62 Izsak pedig visszajő vala a Lakhai Roi forrastol; es lakik vala a deli tartomanyban.

24:63 És kimene Izsak este fele elmelkedni a mezőre, es felemele szemeit es lata, hogy ime tevek jőnek.

24:64 Rebeka is felemele szemeit s meglata Izsakot, es leszalla a teveről.

24:65 És monda a szolganak: Kicsoda az a ferfiu, a ki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda: Az en uram ő. Akkor fogta a fatyolt es elfedeze magat.

24:66 Elbeszele azutan a szolga Izsaknak mindazokat a dolgokat, a melyeket cselekedett vala.

24:67 Izsak pedig bevive [Rebekat] Saranak az ő anyjanak satoraba. És elveve Rebekat es lőn neki felesege es szerete őt. S megvigasztalodek Izsak az ő anyja [halala] utan.

Check Our HOME PAGE for Other Languages
This site was created originally by
BibleDatabase