Main Index: Hungarian Bible

1. Mozes 12

[1]    [2]    [3]    [4]    [5]    [6]    [7]    [8]    [9]    [10]    [11]    [12]    [13]    [14]    [15]    [16]    [17]    [18]    [19]    [20]    [21]    [22]    [23]    [24]    [25]    [26]    [27]    [28]    [29]    [30]    [31]    [32]    [33]    [34]    [35]    [36]    [37]    [38]    [39]    [40]    [41]    [42]    [43]    [44]    [45]    [46]    [47]    [48]    [49]    [50]   

12:1 És monda az Úr Ábramnak: Eredj ki a te földedből, es a te rokonsagod közül, es a te atyadnak hazabol, a földre, a melyet en mutatok neked.

12:2 És nagy nemzette teszlek, es megaldalak teged, es felmagasztalom a te nevedet, es aldas leszesz.

12:3 És megaldom azokat, a kik teged aldanak, es a ki teged atkoz, megatkozom azt: es megaldatnak te benned a föld minden nemzetsegei.

12:4 És kimene Ábram, a mint az Úr mondotta vala neki, es Lot is kimene ő vele: Ábram pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kimene Haranbol.

12:5 És felveve Ábram az ő feleseget Szarait, es Lotot, az ő atyjafianak fiat, es minden szerzemenyöket, a melyet szereztek vala, es a cseledeket, a kikre Haranban tettek vala szert, es elindulanak, hogy Kanaan földere menjenek, es el is jutanak a Kanaan földere.

12:6 És altalmene Ábram a földön mind Sikhem videkeig, Moreh tölgyeseig. Akkor Kananeusok valanak azon a földön.

12:7 És megjelenek az Úr Ábramnak, es monda neki: A te magodnak adom ezt a földet. És [Ábram] oltart epite ott az Úrnak; a ki megjelent vala neki.

12:8 Onnan azutan a hegyseg fele mene Betheltől keletre es felüte satorat: Bethel vala nyugatra, Hai pedig keletre, es ott oltart epite az Úrnak, es segitsegűl hiva az Úr nevet.

12:9 És tovabb költözek Ábram; folyton delfele huzodvan.

12:10 Azonban ehseg lőn az orszagban, es Ábram alamene Égyiptomba, hogy ott tartozkodjek, mert nagy vala az ehseg az orszagban.

12:11 És lőn mikor közel vala, hogy bemenjen Égyiptomba, monda felesegenek Szarainak: Íme tudom, hogy szep abrazatu asszony vagy.

12:12 Azert mikor meglatnak teged az egyiptomiak, majd azt mondjak: felesege ez; es engem megölnek, teged pedig eletben tartanak.

12:13 Mondd [azert,] kerlek, [hogy] hugom vagy; hogy jol legyen dolgom miattad, s eletben maradjak te eretted.

12:14 És lőn mikor Ábram Égyiptomba erkezek, latak az egyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szep.

12:15 Mikor meglatak őt a Farao főemberei, magasztalak a Farao előtt es elvivek az asszonyt a Farao udvaraba.

12:16 És jol tőn erette Ábrammal, es valanak juhai, ökrei, szamarai, szolgai, szolgaloi, nőstenyszamarai es tevei.

12:17 De megvere az Úr a Faraot es az ő hazat nagy csapasokkal, Szaraiert, Ábram felesegeert.

12:18 Hivata azert a Farao Ábramot es monda: Miert mivelted ezt velem? Miert nem mondottad meg ennekem, hogy ez neked feleseged?

12:19 Miert mondottad: Hugom ő; azert vevem magamnak felesegűl. Most mar imhol a te feleseged, vedd magadhoz es menj el.

12:20 És parancsola felőle a Farao nemely embereknek, a kik elbocsatak őtet es az ő feleseget, es mindenet a mije vala.

Check Our HOME PAGE for Other Languages
This site was created originally by
BibleDatabase