12:1 És monda az Úr Ábramnak: Eredj ki a te földedből, es a te rokonsagod közül, es a te atyadnak hazabol, a földre, a melyet en mutatok neked.
12:2 És nagy nemzette teszlek, es megaldalak teged, es felmagasztalom a te nevedet, es aldas leszesz.
12:3 És megaldom azokat, a kik teged aldanak, es a ki teged atkoz, megatkozom azt: es megaldatnak te benned a föld minden nemzetsegei.
12:4 És kimene Ábram, a mint az Úr mondotta vala neki, es Lot is kimene ő vele: Ábram pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kimene Haranbol.
12:5 És felveve Ábram az ő feleseget Szarait, es Lotot, az ő atyjafianak fiat, es minden szerzemenyöket, a melyet szereztek vala, es a cseledeket, a kikre Haranban tettek vala szert, es elindulanak, hogy Kanaan földere menjenek, es el is jutanak a Kanaan földere.
12:6 És altalmene Ábram a földön mind Sikhem videkeig, Moreh tölgyeseig. Akkor Kananeusok valanak azon a földön.
12:7 És megjelenek az Úr Ábramnak, es monda neki: A te magodnak adom ezt a földet. És [Ábram] oltart epite ott az Úrnak; a ki megjelent vala neki.
12:8 Onnan azutan a hegyseg fele mene Betheltől keletre es felüte satorat: Bethel vala nyugatra, Hai pedig keletre, es ott oltart epite az Úrnak, es segitsegűl hiva az Úr nevet.
12:9 És tovabb költözek Ábram; folyton delfele huzodvan.
12:10 Azonban ehseg lőn az orszagban, es Ábram alamene Égyiptomba, hogy ott tartozkodjek, mert nagy vala az ehseg az orszagban.
12:11 És lőn mikor közel vala, hogy bemenjen Égyiptomba, monda felesegenek Szarainak: Íme tudom, hogy szep abrazatu asszony vagy.
12:12 Azert mikor meglatnak teged az egyiptomiak, majd azt mondjak: felesege ez; es engem megölnek, teged pedig eletben tartanak.
12:13 Mondd [azert,] kerlek, [hogy] hugom vagy; hogy jol legyen dolgom miattad, s eletben maradjak te eretted.
12:14 És lőn mikor Ábram Égyiptomba erkezek, latak az egyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szep.
12:15 Mikor meglatak őt a Farao főemberei, magasztalak a Farao előtt es elvivek az asszonyt a Farao udvaraba.
12:16 És jol tőn erette Ábrammal, es valanak juhai, ökrei, szamarai, szolgai, szolgaloi, nőstenyszamarai es tevei.
12:17 De megvere az Úr a Faraot es az ő hazat nagy csapasokkal, Szaraiert, Ábram felesegeert.
12:18 Hivata azert a Farao Ábramot es monda: Miert mivelted ezt velem? Miert nem mondottad meg ennekem, hogy ez neked feleseged?
12:19 Miert mondottad: Hugom ő; azert vevem magamnak felesegűl. Most mar imhol a te feleseged, vedd magadhoz es menj el.
12:20 És parancsola felőle a Farao nemely embereknek, a kik elbocsatak őtet es az ő feleseget, es mindenet a mije vala.
Check Our HOME PAGE for Other Languages