2:1 És elvegeztetek az eg es a föld, es azoknak minden serege.
2:2 Mikor pedig elvegeze Isten hetednapon az ő munkajat, a melyet alkotott vala, megszűnek a hetedik napon minden munkajatol, a melyet alkotott vala.
2:3 És megalda Isten a hetedik napot, es megszentele azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkajatol, melyet teremtve szerzett vala Isten.
2:4 Ez az egnek es a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet es az eget teremte,
2:5 Meg semmifele mezei növeny sem vala a földön, s meg semmifele mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten [meg] nem bocsatott vala esőt a földre; es ember sem vala, ki a földet mivelje;
2:6 Azonban para szallott vala fel a földről, es megnedvesite a föld egesz szinet.
2:7 És formalta vala az Úr Isten az embert a földnek porabol, es lehellett vala az ő orraba eletnek lehelletet. Így lőn az ember elő lelekke.
2:8 És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, es abba helyeztete az embert, a kit formalt vala.
2:9 És nevele az Úr Isten a földből mindenfele fat, tekintetre kedvest es eledelre jot, az elet fajat is, a kertnek közepette, es a jo es gonosz tudasanak fajat.
2:10 Folyoviz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözesere; es onnet elagazik es negy főagra szakad vala.
2:11 Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egesz földet, a hol az arany [terem.]
2:12 És annak a földnek aranya igen jo; ott van a Bdelliom es az Onix-kő.
2:13 A masodik folyoviz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egesz Khus földet.
2:14 És a harmadik folyoviz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszaban foly. A negyedik folyoviz pedig az Eufrates.
2:15 És veve az Úr Isten az embert, es helyeztete őt az Éden kertjebe, hogy mivelje es őrizze azt.
2:16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondvan: A kert minden fajarol batran egyel.
2:17 De a jo es gonosz tudasanak fajarol, arrol ne egyel; mert a mely napon ejendel arrol, bizony meghalsz.
2:18 És monda az Úr Isten: Nem jo az embernek egyedül lenni; szerzek neki segitő tarsat, hozza illőt.
2:19 És formalt vala az Úr Isten a földből mindenfele mezei vadat, es mindenfele egi madarat, es elvive az emberhez, hogy lassa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az elő allatnak, az annak neve.
2:20 És nevet ada az ember minden baromnak, az eg madarainak, es minden mezei vadnak; de az embernek hozza illő segitő tarsat nem talalt vala.
2:21 Bocsata tehat az Úr Isten mely almot az emberre, es ez elaluvek. Akkor kivőn egyet annak oldalbordai közűl, es hussal tölte be annak helyet.
2:22 És alkota az Úr Isten azt az oldalbordat, a melyet kivett vala az emberből, asszonynya, es vive az emberhez.
2:23 És monda az ember: Ez mar csontombol valo csont, es testemből valo test: ez asszonyembernek neveztessek, mert emberből vetetett.
2:24 Annakokaert elhagyja a ferfiu az ő atyjat es az ő anyjat, es ragaszkodik felesegehez: es lesznek egy testte.
2:25 Valanak pedig mindketten mezitelenek, az ember es az ő felesege, es nem szegyenlik vala.
Check Our HOME PAGE for Other Languages